Mesél az erdő

Újra túra: Indatúra volt, ezúttal a Pilisben a Pilis hegyen. Jó sokan: harmincegynéhányat vették magukhoz kedvenc gépüket. Az időjárás és a hangulat remek lett.

Fő szervezőnk ezúttal is VLM volt. Remélhetőleg Isten megtartja ezt a jó szokását, mert nélküle mire mennénk...? Lássuk és olassuk mi is történt:

 

 

Ö van itt az első fotón, amint nappal szemben tartja meg expozéját: – Hun’ a Szabi? – kérdezte, de a választ meg sem várva bevetette magát és a kompániáját a sűrűbe.

Utunk során erdei manók vonultak a rekettyésben. Közülük többen a lépésszámlálójukkal, mások az ISO-értékekkel voltak elfoglalva. Az óriások földjén egy óriással sem találkoztunk, de vicces jeleiket megfejtettük.

 

 

Találkoztunk Piroskával majd a Tűz(füst)okádó Sárkánnyal de nem féltünk, pedig egyre sejtelmesebb és gombásabb lett az erdő.

Egyesek pityeregtek, mások nevettek, attól függően, hogyan sikerültek a beállításaik.

 

 Hasra nem estünk egyszer sem.  (Na jó …egyszer talán.)
 

Egyre beljebb és beljebb értek hőseink. Furcsa fények jelentek meg mindenütt.
 

 

 

 

-          Menjetek a Zöld úton – szólt hozzánk egy barátságosnak tűnő hang, majd az övéit a pirosra terelve eltérítette azokat, akik nem voltak kedvesek neki.

 

Később (jóval később) egy apró jel azonban elárulta a színtévesztőknek, hogy nem a helyes úton járnak (most se):

És ők visszatértek, hogy jól megebédelhessenek.

 

Aki nem hiszi: járjon utána!