iigee photoblog

Nem volt friss téma, kerestem régebbit. Tavaly érttségizett a kisebbik lányom. Úgy alakult, hogy egyházi gimnáziumba járt, ezért a ballagás egy monstre templomi szertartással egészült ki.  Mint gondos apa, fényképezőgéppel felszerelkezve érkeztem, hogy a leányzó és persze az oszálytársak minden mozdulatát megörökítsem az utókornak. Igen ám, de a templomban óriási tömeg volt és ami az ültetési rendet illeti vasfegyelem. Így csak a karzaton jutott hely, ahonnan nem igazán volt alkalmas rálátás a fő témámra. A fotósok sétálgatását és a vakuzást is kérték a benfentesek mellőzni. Mit lehetett tenni? A nálam lévő ultrazoommal más fotózni való után néztem.

Ki ne ismerné? Zsámbék, Romtemplom Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-koragótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke.

Zsámbék és Tök község határában fedeztem fel, a mentő és tűzoltóállomás udvarán egy kisebb jármű múzeumot. A kiszuperált fecskendő (lovas) kocsikat, szivattyúkat és tartályokat a szabad ég alatt állította ki az utókor.    Az "új" festés is elkopóban már és a láthatóan menthetetlenül az enyészeté lesznek ezek a szerkezetek. Elgondolkodtam, dédnagyapáink korában (vagy még korábban) miként száguldozhattak - rettenetes zajt csapva - kolompaikkal és lovaikkal a korabeli hősök. Mentek éjjel és nappal, ha felreppent a környéken a rettegett tűzkakas. Segítettek másokon az önkéntes csapatok. Az egykori lánglovagok megérdemlik, hogy emlékezzen rájuk az utókor, a zsámbékiak a kis múzeummal, én magam a fotóimmal..

Ínyencek előtt nem ismeretlen ez a kiváló olasz specialitás. Titka a tengeri szélben érlelt, utolérhetetlen ízű, szinte áttetsző vörös prosciutto sonka. A Pireneusok lejtői zsenge pázsitjain nevelt szarvasmarhák ajándéka, az egyedülálló olasz tejszín és persze az elmaradhatatlan parmezán. Ezen ékes korona hűséges alattvalója az eredeti penne, csakis „al-dente” . És persze az itáliai fűszerek, amelyek mértéke és aránya oly sok család féltve őrzött titka. De mi van akkor, ha egymagad betegeskedsz otthon a szűnni nem akaró lázaddal és nemhogy a boltig, de a konyháig is alig van erőd kimenni, ám majd’ éhen halsz, mert a napok óta bevett sok pirula abajgatja bendődet és enni kéne valami könnyűt?

Ó, ezek a roppant kövek, Vén ostromtornyok, vadak, merevek, Ezek között lakik a gyógyulás, A szelíd... glóriás... (Tóth Árpád) A fotók a tinnyei temetőben készültek .