Megírígyelve VLM mester animációit, megkíséretem egy kép-sorozatból mozgó-állóképet készíteni. Nem kétséges, hogy van mit rajta javítani, hiszen a szél a fotóst is fújja. :-) Egy állvány sokat segíthetett volna.
Mostanában sűrűn találom magam a fővárosban. Hivatalos ügyeim mellett fontos teendőm is akadt: pótolnom kellett a kitobiról karácsony tájban rejtélyesen eltűnt objektívsapkát. Budán láttam meg a sirályokat, amint békésen pihentek az egyik kikötőponton korlátján. Mivel nem volt sürgős dolgom, megörökítettem a népes kompániát. A madarak egész közel engedtek magukhoz, de azért a 300-as is munkába állt . Csak a sötétkamrában vettem észre, hogy jónéhányuk piros lábán madárgyűrű van.
Most is mentem szombaton a Rómaira. Fogtam a táskámat beletettem mindent ami kell, mint minden nyáron nap mint nap (úgy 40 éve) ki a "vállalati" napközis táborba, a strandra. Akkoriban az alapfelszerelés a fürdőgatya és a törölköző volt, most a Nikon és néhány obi. Igaz strandidőnk nem volt... Napközben még hezitáltam a borús idő és a tennivalók sokasága miatt, hogy Réka által meghirdetett Indás fotósétát válasszam, vagy az otthoni ügyeimet. (Munkanap is volt szombaton, ami nem hatott jól a mehetnékem javára.) Aztán félórával a találkozó előtt került - a strandszerkó helyett - a fotóstáska a vállamra és mentem mint anno, kiváncsian, mit hoz ez a nap ...
A szombatra meghirdetett indás fotósétához Velence vasútállomáson csatlakoztam. Itt. Még tarott a magamban dörmögés, (amire a vasúti átjárók szisztematikus lezárása adott okot, vagyis hogy gépkocsival a sínek tó felöli oldalára történő átjutás komplikáltabbnak tűnt mint a holdraszállás), amikor Bendes Marcsi rámköszönt. Ennek viszont örültem. Irígyeltem a vasutista fotóturistákat, akikre immár közösen vártunk. Hamarosan elérkezett a nagy pillanat: befutott a szerelvény. A fanfárok felharsantak majd a rezesbanda kissé fázósan és hamisan játszotta az "obladi-oblada" örökbecsű sanzont,,, emiatt büntiből nem készült róluk se hang-, se képfelvétel.
Megjegyzések