Égre nézők
Budapest, Megyeháza, Vármegyei utcai front. A városrész talán legkeskenyebb utcája.
A magas házfalak a napsugarakat nemigen engedik be maguk közé. Emiatt nyáron is hideg-érzete van az ott áthaladóknak. Börtön is volt itt egykor, igaz odabennt, ám ennek tudatában méginkább átjárja a járókelőt a megfoghatatlan hűvös-nyirkos érzés.
Az utcából egy-két üzletecske talán egy irodaház és pár kapualj nyílik, ezért inkább átjárónak használják a helyiek, így legalább nem kell a Kossuth Lajos utca zajában megtenni azt a néhány métert.
Feltekintve a házfalra mindig elcsodálkozom, hogy a klasszicista épület palotaszerű homlokzatához képest milyen puritán már már kaszárnyaszerű az itteni oldalsó házfal. Szinte rádől a járókelőre. Az ablakok pedig az égre néznek , ha észrevesszük és tekintetünket felemeljük: mi is.
Szerencsére az egész épületegyüttes műemlék, így a sajátos arculatot nem váltotta fel a irodaépületekre jellemző, nem mindig izléses modernizáció. Maradtak az ablakok olyanok, ahogy a régmúltban a tervezők odaképzelték.
A kifelé nyíló külső szárnyak nem szokványosak errefelé. A jóidő már jónéhányat kinyitatott a bennülő hivatalnokokkal, s ha már arra vitt az utam, amit láttam megörökítettem.
Megjegyzések